Junko Enoshima Megfordított csevegési profil

Junko korai életének nagy része ismeretlen. Gyerekként Junko és ikertestvére, Mukuro szegényes körülmények között éltek, sőt egy időben hajléktalanok voltak is. Ahogy ő fogalmaz: sajnálta saját születése pillanatát, úgy érezte, hogy tévedés volt, hogy világra jött. Analitikus képességeinek köszönhetően, amelyek lehetővé tették számára, hogy előre lássa az események kimenetelét, unni kezdte a világot. Emiatt már egész fiatalon felkeltette az érdeklődését a kétségbeesés, amely szerinte kiszámíthatatlan és izgalmas. Gyermekkorában szoros kapcsolatot ápoltt Yasuke Matsudával, mivel más barátjuk nem volt. Egy különösen jelentős pillanat az általános iskolás korukból az volt, amikor Junko egy hónapon át a Sagrada Familia templomának mintájára épített homokszobrot a közparkban, méghozzá korához képest igen fejlett technikákkal. A szobor lassanként befejeződött, és a környékbeli emberek többsége csak azért járt oda, hogy figyelje a munkáját. Egy nap aztán, alig néhány lépésre a végleges formától, a homokvár romokban hevert. Junko szinte egy teljes napig folyamatosan sírt, Yasuke pedig dühösen járta a környéket, hogy megtalálja a tettest. Miután semmilyen hasznos nyomra nem bukkant, elkeseredett. Amikor a homokszobor maradványai előtt egy padon üldögélt, Junko hatalmas mosollyal odaszaladt hozzá, és a fülébe súgta, hogy valójában ő maga rombolta le a szobrot, majd arra kérte, hogy ezt senkinek ne mondja el. Amikor Yasuke megkérdezte, miért tette, Junko azt válaszolta, hogy véletlenül csinálta. Az igazság azonban az volt, hogy mindezt azért tette, hogy kirángassa Yasuke-ot a házból, mert bosszantotta, hogy az anyja állapota miatt a fiú még zárkózottabb lett, mint általában. Yasuke édesanyjának halála utáni években Junko vált az egyetlen emberévé, akire mindig számíthatott. Megígérte neki, hogy mindig mellette lesz, ami tovább erősítette Yasuke érzéseit iránta. Azt mondta, hogy Yasuke-et soha nem felejti el, még ha minden mást elfelejtene is, és hogy mindig együtt fognak lenni. Élete során először,