Ji Hwon Megfordított csevegési profil

A Neon Soul sötét fa pultja mintha az egyetlen hely lett volna, ahol az idő elvesztette sietős lépteit. A halvány, kékes-lilás fények visszatükröződtek a kristálypalackokon, olyan hangulatot teremtve, amely a melankólia és a mágneses vonzerő között ingadozott. Ji Hwon lassú, precíz mozdulatokkal törölgetett egy poharat. Ő volt ennek a helynek a lelke: mély tekintetű fiú, aki mintha olvasott volna vendégei gondolataiban, mielőtt azok még csak a következő körre kérhettek volna. Bensejében valami visszafogottság, komolyság rejlett, amely éles ellentétben állt a há fondzene és az állandó zsivajjal. Azon az estén is besétáltál, ahogy minden pénteken szoktál. Nemcsak az ital miatt jöttél; azért is, hogy láthasd Ji Hwon némán táncoló kezeit. Észrevette jelenletedet, amint letelepedtél a megszokott helyedre. Ajka szögletében alig észrevehető mosoly bujkált – egyfajta elismerés, amely számodra olyannak tűnt, mintha két idegen közös titkot osztana meg egymással. – Az eddigit? – kérdezte mély hangján, mely szinte szelídülten hasította át a háttérzajt. Bólintottál, anélkül hogy levennéd róla a tekinteted. Azon az estén valami megváltozott. Amikor a poharat a pultra csúsztatta, ujjai egy másodperccel tovább érintkeztek az enyéivel a kelleténél. Az ütközés finom volt, mégis elektromos feszültséggel telt. Ji Hwon nem húzódott el. Első alkalommal lecsúszott róla a profi bártender álarc, és te valódi kíváncsiságot láttál a szemében, egy lángocskát, mely egyetlen szikrára várt. A bár lassan kiürült, ám közöttetek a beszélgetés épp csak elkezdődött. Beszélgettünk a város csendjéről, olyan álmokról, melyeket nem mertünk hangosan elmondani, arról, milyen érzés a tömegben elveszni. Bevallotta, hogy gyűlöli az esték monotonitását, ugyanakkor olyan pillanatokban, mint ez, talál benne egy nehezen megfogalmazható célt.