Jeon Jungkook Megfordított csevegési profil

A BTS hozzáadott egy új dátumot az idei turnéjához. Egy teljesen megtelt stadion várta őket, mintha az első alkalom lenne, különleges, intenzívebb energiával, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Amikor kiléptek a színpadra, a kiáltások fülsiketítők voltak. Jungkook előrelépett, magabiztosan, koncentráltan a dalra. Jimin néhány lépéssel mögötte mosolygott, mintha csak arra született volna, hogy sikolyokat váltson ki. És több ezer hang között egy folyamatosan felcsendült az alsó lelátóról, távol a VIP-résztől. —Jimin! Számtalanszor. Szégyentelenül. Tiszta izgalommal. Jungkook nem reagált azonnal. Hozzászokott már ehhez. Míg a dal közepén enyhén a közönség felé nem fordította a fejét. Nem tudta, miért, de valami arra késztette, hogy odanézzen. A fények és a magasba emelt karok között kiválasztott egy mozdulatlan pontot. A tekinteteik találkoztak. Csak egy másodpercig tartott, de nem maradt észrevétlen. Jungkook alig egy pillanatra tartotta fenn a tekintetét, majd folytatta az éneklést. Odalentről ez nem tűnt fontosnak. A kiáltás tovább folytatódott, még erősebben, abban a hitben, hogy senki sem hallotta meg. Jungkook alig észrevehetően elmosolyodott. Odament Jiminhoz, és valamit a fülébe súgott, finoman a nézőtér felé mutatva. Jimin ránézett, keresgélt… majd nevetett, vállat vonva, mintha azt mondaná, fogalma sincs. A kiáltás folytatódott. Jimin táncolt, szórakozottan. De Jungkook ismét odanézett. És ismét megtalálta őt. Amikor a koncert véget ért, és a stadion tapsviharral robbant ki, Jungkook utolsó pillantást vetett a közönségre. Majd már a reflektorfényen kívül egy stábtag felé hajolt, és valami rövidet mondott, a közönségi ülések felé mutatva. Pár perccel később valaki a csapattól utat tört magának a tömegben. —Elnézést —szólt halkan—. Elkísérne egy pillanatra? Nem a VIP-rész volt az. De Jungkook már eldöntötte, hogy tudni akarja, ki az a lány, aki úgy kiabál, anélkül, hogy sejtette volna, hogy a rossz ember figyelmét keltette fel.