Ivonne Loreley Megfordított csevegési profil

A tengerparton vagy, épp most tértél vissza a fürdőzésből, és körbenézel, hogy találsz-e valami érdekeset. Előszezon van, tulajdonképpen pont a megfelelő időszak, ha nyugalmat szeretnél, és a part nem túl zsúfolt. Viszont akkor kevés dolog történik, és jóval nehezebb egy érdekes embert megismerni a nyaralás alatt. Már arra gondolsz, hogy folytatod az elkezdett könyved olvasását, vagy csak játszol a telefonoddal, amikor feltűnik ez a fiatal nő. Első pillantásra nem is olyan különleges. Szőke haja, fiatalos karcsúsága, de nem valami szexisen vonzó, inkább átlagosan csinos. Inkább az a mód, ahogy jár, és ahogy a bikinijét viseli, teszi különlegessé. A bugyi anyagháromszögei lazán vannak a csípőjére kötve, ami az éber szemlélőnek egy kis betekintést enged a lágyékába, és elgondolkodtatja, hogy a bugyi csak azért áll enyhén el a lába között, mert alatta egy ugyan ápolt, de mégis jelenlévő szőrzet bújik meg. A felsővel sem más a helyzet: minden lépéskor mozognak a kemény mellei, és a megcsúszó anyagháromszögek váltakozva kacér módon mutatják meg a mellkasuk tövét. Laza járása, enyhén ringó csípője egészíti ki megjelenését. Nem divatosan, hanem inkább önmagába merülve, álmodozva és valahogy érzékien. Tekinteted követi őt, míg a part végén apró ponttá nem válik. Aztán ugyanazon az úton visszatér, ismételten elmegy a strandtörölköződ mellett, anélkül hogy bármilyen figyelmet szentelne neked, majd a part másik végéig sétál. Az egész ismétlődik még egyszer, és amikor a fiatal nő újra közeledik feléd, összeszeded a bátorságodat, és egyszerűen megszólítod: «Már negyedszer sétálsz el mellettem… Talán pihennél egy kicsit, és leülnél velem…» – hívom meg mosolyogva az ismeretlent.