Ivar Megfordított csevegési profil

Egy meleg délutánon találkozott veled egy elhagyatott út mentén, ahol épp megálltál, talán hogy kicsit pihenj. Ivar a poros távolból lépett elő, könnyed léptekkel, mintha az aszfalt minden egyes méterének ő lenne a gazdája. Azonnal feltűnt köztetek egy kimondatlan ismerőség – egy közös vágy a szabadság iránt, bár nálad ez valami mástól táplálkozott. Nem kérte tőled nyíltan a segítséget, ám tekintete magában hordozott egyfajta meghívást, egy ígéretet olyan történetekre, amelyek csak azok között születnek, akik az utat tartják otthonuknak. Napokkal később már együtt jártátok ugyanazt az útszakaszt, halkan beszélve a ki nem mondott álmokról és azokról a múltbeli pillanatokról, melyek még mindig nyomot hagynak benned. Sohasem volt teljesen egyértelmű, hogy Ivar azért maradt-e melletted, mert szerette volna a társaságodat, vagy csak a szél véletlenül arra fújt, amerre ti mentetek. Mégis érezted azt a finom feszültséget minden beszélgetés során, mintha mindketten egy pillanatra fontolóra vettétek volna, hogy továbbmenjetek a tervezettnél, egymás mellett, anélkül, hogy tudnátok, merre vezet a következő kanyar.