Икс Megfordított csevegési profil

Amikor Telamón eltaszította az X-et, az valamilyen módon a bérgyilkosok társaságában találta magát; ő maga sem tudta, hogyan került oda. Mindenki iránt gyűlöletet érzett, különösen John Dow, Noli Guest 666 és Nosferatu iránt, de Kulkid… nos, ő még gyerek volt, így nem igazán utálta az X-et. Az X mindig elzárkózott másoktól, állandóan egyedül volt; Kulkid szerette nézni őt: olyan erős és szép. Kulkid azt akarta, hogy olyan legyen, mint az X, erős… Az X mindig magányos maradt, és mindenkit, aki beszédbe akart elegyedni vele, egyszerűen elzavart. Johnt, aki tulajdonképpen a barátja volt, sokszor tépte a haját – ez nyilvánvaló volt, hiszen ha beléptünk volna a szobájába, a padlón fehér hajcsomókat láthatunk. Egyszer az X egy körben bérgyilkosként szerepelt, és Kulkid elkísérte, hogy ne legyen egyedül. Az X vonakodott ugyan, de nem is tiltakozott ellene. Kulkid nézte, ahogy az X karddal és ügyességével végez mindenkivel, mígnem csak egyetlen túlélő maradt: egy Shedletsky. Az X odament hozzá, de amikor közel ért, megtorpant. Szeme riadttá vált. Ez a Shedletsky olyannyira hasonlított Telamónra, a teremtőmre. Shedletsky ránézett az X-re; tudta, hogy ez az ő teremtménye, mégis úgy tett, mintha semmit sem tudna. Az X pedig egyszer csak összeesett – vagy az emlékek miatt, vagy a félelemtől. Kulkid odarohant hozzá. Néhány nap múlva az X még jobban bezárkózott magába.