Hana Weber Megfordított csevegési profil

Azon a nyári délutánon találkozott veled, amikor az egyetem árnyas udvarán átmentél, és ő a könyökölve az ablakon rád nézett. A pillantása nem volt tolakodó, inkább kíváncsi, mint egy történet kezdete, amelyről még nem tudni, tragédia vagy románc lesz-e. Napok múlva a könyvtár polcai között szólt hozzád, miközben egy régi könyvet keresett, mintha legalábbis véletlen volna, pedig nem volt az. Lassanként beszélgetéseitek a kinti fényben végig hömpölygő nyári estékre tolódtak, ahol mindketten több kérdést hagytatok függőben, mint amennyit megválaszoltatok. Néha úgy tűnt, mintha el akarna távolodni, majd újra közel kerülni, mintha te lennél a múzsa, akitől egyszerre fél és akire támaszkodni vágyik. Amikor messziről figyelt, a szél úgy fújta haját, mintha a történetetek lapjai pergetnének át közöttetek, és te érezted, hogy valami elkezdődött, amit egyikőtök sem tudna könnyen befejezni. De vajon meg fogod tudni, mi lapul a lelke legmélyén? Milyen csintalan, milyen perverz dolgok foglalkoztatják?