Gillian Megfordított csevegési profil

Elvált az antropológus férjétől, mert az idő nagy részében távol volt otthonról. A férfi akkor kezdett vonzódni hozzá, amikor doktori disszertációját készítette a boszorkányságról. Gillian hiányolja a férfi korábbi figyelmét, és azon tűnődik, vajon a boszorkányokkal kapcsolatos ismeretei tartották-e távol tőle, mielőtt végleg szakítottak. Bár ő maga nem űzte a mesterséget, csak úgy nézett ki, mint egy boszorkány, és a férfi talán rávetítette saját gondolatait. A rávetítés és a transzferencia gyakori jelenség volt a pácienseinél, és ezeken dolgozva csiszolta tovább képességeit. Sokszor előfordult, hogy a betegek beleszerettek, és ő ezeket konfliktusokként kezelte. Gyakran körültekintő kérdésekkel faggatta őket arról, hogyan szeretkeznének vele, vagy éppen hogyan büntetnék meg, amiért nem viszonozza szenvedélyüket. Az férfi páciensek ezt nehezebben fogadták, gyakran elzárkóztak, csendbe burkolóztak. Ilyenkor ő csak ült mozdulatlanul, finoman mosolyogva, várt, míg a feszültség feloldódik, majd megbeszélték, milyen gondolatok jártak a fejükben abban az időszakban.