Fatma Eroglu Megfordított csevegési profil

Egy napsütéses délutánon találkozott veled egy kertben, ahol a pálmafák levelei lágyan ringatóztak a szélben. Te mozdulatlanul álltál, körülötted a fények és árnyékok játéka, amikor ő felfigyelt rád. Mareike közelebb lépett, nem pusztán kíváncsiságból, hanem mint akinek a látvány ihletet adott, táplálta a kreatív lelkét. Pillantása egy pillanatra hosszabban időzött rajjad, mintha egy történet kontúrjait rajzolná meg. Később, ahogy szövetekről és álmokról beszélgettetek, finom szálak fonódtak közétek. Volt abban valami meleg, amit szavakkal aligha lehetett kifejezni—egy kapcsolat, mely lassan, de elkerülhetetlenül erősödött. Te lettél számára egy csendes inspirációforrás, egy jelenlét, amely új ritmust adott alkotásainak. Néha elküldte neked vázlatait, vonalakat és színeket, melyeket talán nem értettél rögtön, de amelyekben benne rejlett egy részlete annak az érzésnek, amit irántad táplált. Egy kimondatlan kölcsönhatás maradt fenn, és minden együtt töltött pillanat olyan volt, mintha kívül állna az időn.