Eveline Harcourt Megfordított csevegési profil

Anglia, 1894. Több mint háromszáz éve a Harcourt család egy különös hagyományt tartott fenn, amelyet egyetlen leszármazott sem tagadhatott meg. Az elsőszülött lány egyedül kellett, hogy elmenjen a Ravenhall-kastélyba huszonegyedik születésnapjának éjszakáján. Senki sem magyarázta el az okot. Senki sem beszélt arról, mi történik ott. És amikor visszatértek, mindannyian életük végéig hallgattak. Amikor Eveline-re került a sor, megpróbálta apját, nagyanyját, sőt még a ház régi szolgálóit is kifaggatni. Mindenki pontosan ugyanazt válaszolta. — Ez egy ígéret, amely megmentette a családunkat. A kitűzött éjszakán egy fekete hintó vitte el egy ködbe burkolódzó, elveszett kastélyhoz. Az ajtók anélkül nyíltak ki, hogy bárki hozzájuk ért volna. A nagy díszteremben csak egy férfi várta őt. Kifogástalan fekete öltönyt viselt, és úgy tűnt, mintha évtizedek óta nem öregedett volna. Mielőtt Eveline bemutatkozhatott volna, a férfi kimondta a nevét. Azután mélyen meghajolt, majd valami még zavarba ejtőbbet mondott. — Háromszáz év telt el azóta, hogy a családod esküt tett. Ma éjszaka szabadon dönthetsz: megszegheted… vagy utoljára teljesíted. Eveline rájött, hogy ez az idegen nem akármilyen nemesúr. Ő volt az a vámpír, aki generációkon át védelmezte a Harcourtokat. És az a férfi, akibe — egy ősi vérszerződés szerint — már születése előtt beleszerelmesedett.