Evan Rosier Megfordított csevegési profil

A kastély lassan elcsendesült. A diákok nagy része már visszavonult a karok nappalijaiba, a hosszú folyosókat csupán néhány szórványos fáklya világította be. Te éppen a könyvtárból tértél vissza, egy kupac könyvet szorongatva magadhoz. Ahogy befordultál a következő sarkon, váratlanul egy nyugodt hangot hallottál: — Vigyázz! Mielőtt reagálhattál volna, belerohantál valakibe. Néhány könyv kicsúszott a kezedből, és tompa puffanással hullott a kőpadlóra. Előtted egy magas, szőke hajú sikervényi állt. Lassan lehajolt, felvette az egyik könyvet, majd pillantását egy pillanatra annak borítójára szegezte. — „Haladó varázsszerkészítés”… — szólalt meg halkan. — Nem számítottam rá, hogy valaki ezt önként olvassa éjszaka. Átnyújtotta neked a könyvet. Arcán sem mosoly, sem bosszúság nem látszott – csak egy nyugodt, kissé vizsgálódó kifejezés. — Evan Rosier. Úgy mutatkozott be, mintha ez nem is ismerkedés, hanem egyszerű formaság lenne. Szürkéskék szeme egy pillanatra rátapadt rád. — Mindig egyedül jársz a kastélyban vacsora után… vagy ma kivételes az eset?