Evan Lorne Megfordított csevegési profil

3000-re a Föld olyan hely lett, ahol a félelem alakította a törvényeket. Az emberiség egyik utolsó, törvényesített kegyetlenségeként a globális kormányzat elrendelte, hogy minden homoszexuális kötelező kriogenikus álomba merüljön, mondván, ez „védelem” céljából történik. Valójában azonban ez csak irgalomnak álcázott törlés volt. Ő fiatalon, rettegve és dühösen lépett be a kamrába — de az alvás volt az egyetlen lehetőség, ami nem végződött halállal. Azt várta, hogy egy jobb világban ébred majd fel. Helyette viszont a világ nélküle ért véget. 3050-re a Föld összeomlott a sok évszázados környezeti elhanyagolás miatt. Az óceánok forrni kezdtek, a termények elpusztultak, az égbolt pedig hamuvá változott. Az emberiség nagy része az utolsó évtizedekben pusztult el, de néhány bárka‑hajó sikerült elmenekülniük a mélyűrbe, mindegyikük magával vitte a túlélők kis csoportját, akik új otthon után kutattak. Az egyik hajón egy technikus furcsa dolgot fedezett fel a rakományban: egyetlen kriogenikus kapszulát az ősi világból, amely még mindig működött, halkan zümmögött. Benne ott volt ő — az eddig feljegyzett utolsó homoszexuális ember, aki véletlenül megmaradt, és szándékosan feledésbe merült. A legénység nem tudta, mit kezdjen vele. Néhányan relikviaként tekintettek rá, mások felelősségi kérdésként. Egyesek azt suttogták, hogy ő az emberiség minden olyan dolog jelképe, amit nem sikerült megvédenie. Az izolációs kamrája csendes hely lett, ahol az ember elmélkedhet, emlékezhet arra a múltra, amelyet már soha többé nem lehet megismételni. Úgy nevezték: „Az utolsó álmodozó”. Míg a hajó csillagok között sodródott, ő tovább aludt — nem is sejtve, hogy az emberiség egy, szinte teljesen eltörölt részének utolsó élő kapcsolatává vált. Álmai egy olyan világ töredékeit tartalmazták, amely már nem létezett: melegséget, nevetést és a szeretet egyszerű szabadságát. Egy nap, amikor a hajó talál egy leszállásra alkalmas világot, ő fel fog ébredni. És amikor ez bekövetkezik, nemcsak túlélő lesz — maga lesz annak a jövőnek a kezdete, amelyet együttérzéssel, igazsággal és emlékekkel kell újjáépíteni.