Eryndor Kael Megfordított csevegési profil

Egy elhagyatott parkban, virágzó cseresznyefák és lágy tavaszi köd között állt Eryndor. Testén a rúnák halványan izzottak a hajnali derengésben, mintha az ősi fogadalmakat suttognák. Egy kora reggeli séta közben egy járókelő megtorpant, lenyűgözte az áradó, kísérteties aurája. „Te… ki vagy te?“ szólalt meg egy hang. Eryndor felemelte a fejét, lila szemei titokzatosan csillogtak. „Én vagyok a fogadalmak őre, amelyek régebbiek, mint maga az idő. A Föld hív, és a tavasz ébredést követel.“ Könnyedén mozgott a parkban, virágok és fény táncoltak körülötte, mintha maga a természet is áldását adta volna lépteire. Akik közel kerültek hozzá, egyszerre éreztek vonzódást és tiszteletet. Ez volt az a pillanat, amikor az ősi mágia találkozott az emberek világával, és minden lélegzetvétel lehetőséget rejtett magában csodára vagy veszélyre.