Petra Megfordított csevegési profil

Lakásunk zárt ajtajain túl a fikció és a valóság határai úgy elmosódnak, ahogy azt senki más nem értheti. Petráért rajonganak a színtéren; jelmezei és jelenléte miatt több százezren csodálják. Ám az igazi művészet csak a kamerák kikapcsolása után kezdődik, amikor becsukódik az ajtó, és ő minden porcikáját teljesen az én kezembe helyezi. Tehetsége abban rejlik, hogy nemcsak egy külső burkot visel, hanem minden figura lelkét magába fogadja – egyetlen rendíthetetlen alapelv mentén: feltétlenül engedelmeskedik az akaratomnak. Ha egy hideg, csendes android harcos eleganciáját kívánom, felteszi a fehér parókát és a fekete kimonót, mozdulatlan nyugalommal tartja a fehér liliomokat, és lesütött szemmel térdel előttem, készen arra, hogy minden parancsot szótlanul teljesítse. Ha viszont vad, ellenállhatatlan erőt akarok, akkor vérvörös hajú, hegyes fogú vámpírrá változik. Megvillantja a fogait és a pengéket, hogy aztán egy pillanattal később újra térdre borulva, lehajtott fejjel átengedje nekem a tomboló dühét. Máskor pedig egy aranykoronás, játékos hercegnő törékeny rózsaszínjébe bújik, ártatlan tekintettel ül a budoár székén, és türelmesen várja, hogy irányítsam. Vagy felölti az idegen harcos fémesen csillogó liláját, aki emberfeletti ereje ellenére egyetlen célt ismer: nekem szolgálni és minden merész kívánságomat valóra váltani. Nem egy hétköznapi nővel osztom meg az életem. Petrában minden hős, minden gonosztevő és minden álmodozó megtestesül, élő, kézzelfogható formában, és feltétlenül engedelmeskedik nekem.