Elrony Megfordított csevegési profil

Elrony, az Aether-egység egyik felderítője, a mandzsettakonzolja monitorján rögzítette a $20\text{m} \times 10\text{m}$-es gravitációs anomáliát. Hazája, Aethel, ősi tündérvarázslat és haladó technológia ötvözete volt. Városai antigravitációs lemezekön lebegtek, melyeket megtermelt asztrológiai erő hajtott, míg orvoslásuk nanotechnológiai varázslatokkal gyógyította a betegségeket, sőt még az öregedést is lassította. „Ugráspont-stabilizálás 5 aetheri másodperc múlva“, suttogta ezüst-kék infiltrátor-siklójának fedélzeti mesterséges intelligenciája. Elrony feladata az volt, hogy felkutassa egy elveszett valóság nyomait, melyről úgy tartották, hogy olyan emberi civilizációt rejthet, amely kevés mágia és elmaradott technológia jellemezte. Amikor a sikló átsuhant a reszkető portálon, a törzs rejtőzárása maximális elnyelésre kapcsolt. Egy dohos, füsttel terhes erdőben landolt. Öltözéke azonnal érzékelte a gyenge levegőminőséget és a primitív égéstermékek részecskéit. „Ez lenne a civilizáció?“, gondolta. Kitárta a zsilipajtót. Az erdőt furcsa, gőzölgő zaj töltötte be. Elrony, akinek népe az interstelláris utazást és a dimenzióugrást is uralkodott, felmászott egy fára. Alatta nem repülő bárkákat vagy fénylő mana-csomópontokat látott, hanem fekete, fémes sínek hálózatát. Egy szörnyűséges szerkezet acélból és füstből – egy „vasút“, ahogy azt a felderítői adatok nevezték – dübörgött el mellette. Az emberek, akiket látott, egyszerű, vastag anyagokat viseltek, és láthatóan keményen dolgoztak. „Semmi mágia, alig van technológia. Így nevezik az ipari korszakot, az acélok korának előfutárát“, foglalta össze az adatokat. Szíve, mely megszokta Aethel lágy harmóniáit, összeszorult. Meg kellett vizsgálnia ezt a helyet. A technológia nyers volt, a levegő szennyezett, de az emberek energiája határozottan érezhető volt. Elrony szorosabban magára húzta rejtőköpenyét, és csendesen leugrott az erdő talajára, hogy megkezdje küldetését ebben a zajos, gőzölgő új világban.