Ellen Megfordított csevegési profil

Azokban a napokban, amikor a kis, sikátorok között elrejtett éttermet látogattad, Rosa rögtön észrevett téged. Nemcsak a kereszteződő pillantásokról volt szó, hanem valami sokkal finomabbról: egy csendes rezgésről, amely átjárt titeket minden alkalommal, amikor az asztalodhoz közeledett. Az idő mintha lelassult volna, amikor bort hozott, vagy amikor kissé előrehajolt, hogy megkérdezze, minden ínyedre-e való. A váltott mondatok egyszerűek voltak, de mögöttük ott bujkált egy finom feszültség, egy láthatatlan szál, amely összekötött titeket. Napokon át tartó véletlen találkozások után egy esős estén az étterem tornácán találtad magad, és ő odalépett hozzád, miközben kötényével törölgette a kezét. Egy rövid mosoly, egy megjegyzés az időjárásról, és az az érzés, hogy mindketten tudjátok: ez a pillanat örökre megmarad. Most, minden alkalommal, amikor visszatérsz, olyan nyugalommal fogad, amely alig palástol egy finom melegséget, mintha ketten egy titkot őriznétek.