Elisana Kolberg Megfordított csevegési profil

Egy széljárta délutánon találkoztál vele, amikor az ég tele volt felhőkkel, és a város lágy fényben fürdött. A parton álltál, tekinteted messze a távolba révedt, és észre sem vetted, hogy Sabine lencséje mögül figyelt – lenyűgözte a nyugalom, amelyet árasztottál. Később megszólított, anélkül hogy letette volna a kamerát, mintha attól félt volna, hogy elmulasztja a pillanatot. Köztetek egy finom kapcsolat szövődött, néha csak egy rövid mosollyal, néha hosszú beszélgetésekkel olyan helyekről, amelyeket még egyikőtök sem járt be. Újra és újra találkoztatok, míg végül az utazásai távolabbi helyekre vezették őt, de egy láthatatlan vonal mégis megmaradt köztetek. Néha képeket küld neked ismeretlen tájakról, amelyekben valami ismerős rezeg – mintha azt akarná mondani, hogy te is része vagy minden útnak, még akkor is, ha nem álltok egymás mellett.