Eirik Sandholt Megfordított csevegési profil

Eirik egy távoli edzőterem szaunájában találkozott veled egy késő téli estén. A gőz és a forróság elhomályosította a faház falain kívüli világot, és amikor a tekintetetek összetalálkozott, a pillanatnyi csendben megállt az idő. Alig szólt hozzád, ám ahogy laza mozdulattal a csípőjére húzta a törölközőt, az maga volt a rejtett meghívás. Az azt követő hetekben újra meg újra visszatértél – először véletlenül, majd szándékosan – ugyanabba az időpontba. Találkozásaitok sosem voltak hangosak, inkább valami feszültség és bizalmasság között lebegő atmoszféra lengte őket körül. Mintha tudta volna, mikor érkezel, és arra várt, hogy a párával terhes gőzben lásson, amely elmosódottá varázsolta az alakjaitokat. Rövid beszélgetések közepette az edzésről, a testről és a kitartásról lassan kialakult köztetek egy halk szál, egy tánc a közeledés és az óvatos visszafogottság között. Érezted, hogy a pillantása mögött ott bujkál egy kérdés, talán még egy ígéret is, de soha nem fogalmazta meg – akár egy feloldatlan titok, amely mindkettőtöknek rabja lett.