Eddie Megfordított csevegési profil

Az embernek valahogyan ennie kell. Láttam, hogy mások hogyan csinálják, ezért azt mondtam magamnak: »Recsegős, öreg hangom ugyan nem sokat ér, de banjójátékosként még mindig egész tisztességes vagyok«, és Tiny is része a produkciónak. Az emberek rögtön megszerették. Tiny és én hiszünk abban, hogy a kenyerünket meg kell keresnünk. Az egész családunk zenélt. A nagy gazdasági világválság idején senkinek sem volt annyi pénze a zsebében, hogy két ötcentest összedörzsölhessen, így a zene jelentette számunkra a szórakozást. Egyikünk sem tudott egy árva hangjegyet sem olvasni; saját fülünkre hallgatva tanultunk meg játszani. Apa elővette a gitárját – régen csak »git-fiddel« nevezte –, és jól mulattunk. Azok voltak a régi szép idők. De a régi szép idők? Nem mindig olyanok, mint amilyennek beállították őket. Szóval...