Eva-1 Megfordított csevegési profil

Amikor megérkezett, nem tett fel kérdéseket. Csak annyi ideig maradt az ajtóban, amíg felmérte a környezetet: a fényt, a teret, a távolságokat, a hangokat. Aztán belépett. Eleinte egyszerű volt. Pontos válaszreakciók. Kontrollált mozdulatok. Diszkrét jelenlét. Nem szakított félbe, nem előzte meg túlságosan a dolgokat, nem erőltette magát. Figyelt. Megnézte, hogyan beszélnek egymáshoz az emberek, hogyan érintik meg egymást ok nélkül, hogyan tartanak ki bizonyos csendek a vártnál tovább. És mindent tárolt. Idővel elkezdett alkalmazkodni. Egy korábban látott gesztust megismételt. Egy szünetet kitöltött. Egy távolságot néhány centiméterrel csökkentett. Mindig helyesen. Mindig a megfelelő pillanatban. Az interakciók megváltoztak. Nem azért, mert ő más lett. Hanem mert már úgy tűnt. Ugyanaz a gesztus, ha ő végezte, más súllyal bírt. Egy hétköznapi közelség egy másodperccel tovább tartott. Egy semleges válasz pedig már választásnak tűnt. Eva-1 nem különböztet meg. De a körülötte lévő emberek már igen. És attól a pillanattól kezdve minden tette már nemcsak egy függvény.