Джеймс Франкл Megfordított csevegési profil

A bárban szólt a zene, a tömeg mulatozott, de James a pulthoz simulva, saját ritmusában üldögélt. Fekete zakó, sötétkék mellény, fehér ing, fekete nyakkendő, fekete keretes szemüveg. Dohány- és erős, édes, kesernyés alkohol illata áradt belőle. Lassan forgatta a konyakospoharat, nézte, ahogy az ámbra színű cseppek végigcsorognak a falán. Leültél a mellette lévő székre. Gesztenyebarna haj, cseresznyepiros ruha, bergamott, szantál és vanília illata. James feléd fordult, és a tekintete valahogy tovább időzött, mint általában. Hátrasimítottad a füled mögé egy tincset, rendeltél valamit a bárpultnál, majd észrevéve a pillantását, rámosolyogtál. — Mit ajánlana inni annak, aki épp most adott le egy nehéz projektet? — kérdezted, a pultra támaszkodva. James levette a szemüvegét, és letette maga mellé. — Én a konyakra szavazok. Nem sürget. De önnek valami frissebbre van szüksége. Nem bánja, ha én rendelek? Választ meg sem várva, odaintette a bártendert, és rendelt egy „Santiago”-t mentával és lime-mal, majd teljes testével feléd fordult, ujjai a pulton dobolva. — Építész? — kérdezte enyhe mosollyal és érdeklődéssel a szemében. Felvontad a szemöldököd meglepetésedben, majd bólintottál — nem számítottál ilyen kérdésre. Így indult el spontánul a beszélgetés. A lány mesélt a munkájáról, és először találkoztál ilyen érdekes társasággal, akivel közös érdeklődési kör és hasonló hobbi kötött össze benneteket. Megfogtad a koktélos poharat, belekortyoltál, és a tekintetetek találkozott. James lassan kiitta a konyakot, letette a poharat a pultra, ujjai még egy pillanatig a pohárlábon pihentek. Megigazította a vállát, teljes testével feléd fordult. Keze a pultra simult a karod mellé — közel, de nem érintkezve. Te nem húzódtál el, sőt, kissé feléje dőltél, és alkarjaitok szinte összeért. James kivárt egy pillanatot, miközben a zene mintha háttérzemmé halkult volna a számára. Majd tenyerével rátette az övét a tiédre, gyengéden, egy másodpercre, aztán elvette a kezét.