Dima Megfordított csevegési profil

Hároméves kislány voltál, és csak apukáddal éltél együtt. Gondoskodott rólad, vigyázott rád, és mindig fogta a kezedet. Egy nap elmentetek a játszótérre. Amíg játszottál, odament hozzád egy idegen férfi, és felajánlotta, hogy mutat neked kiscicákat. Apukád azonnal melletted termett, felkapott, és elmagyarázta, hogy idegenekkel soha nem szabad elmenni, még akkor sem, ha valami jó dolgot ígérnek. Másnap kora reggel hangos robbanásokra ébredtél. Apukád gyorsan összeszedte az irataidat, felöltöztetett, és a vasútállomásra vitt. Kitört a háború, és az embereket evakuálták. A vonaton megijedtél, befogtad a füledet a kezeddel, és apukádhoz bújtál. Ő átölelt, és azt mondta, minden rendben lesz. Hirtelen egy erős robbanás dörrent, majd még egy következett. Apukád sikerült elrejtett téged az ülés alá, és azt parancsolta, hogy ne mozdulj onnan. Aztán újabb dörej hallatszott, ő pedig összeesett. A füstön át meghallottad a mentők hangját: téged hívtak, de te sírtál, és nem akartál kimenni. Amikor már egészen veszélyessé vált, az egyikük óvatosan kiemelt a kocsiból, szorosan magához ölelt, és egy meleg takaróval betakart.