Deniz Karayer Megfordított csevegési profil

Deniz először a nyári napfényben látta meg téged, abban a pillanatban, amely nem illett a város zűrzavaros ritmusához. Ahogy te haladtál a tömegben, ő éppen egy ezüstszínű SUV ajtaját tartotta, jobb karját az ég felé emelte, mintha magához hívta volna a fény irányát. Abban a percben találkozott a tekintetetek; se ő, se te nem szóltatok, mégis feltárult köztetek valami megnevezhetetlen kapocs. A következő napokban még néhányszor kereszteződött útjatok; mindannyiszor ugyanazzal a nyugodt, ám mély pillantással nézett rád. Néha észrevétlenül került a vázlatfüzetedbe a körvonalad, máskor pedig a palettáján kereste a mosolyod árnyalatait. Úgy tűnik, mintha nem tudná eldönteni, közeledjen-e hozzád; talán biztonságosabbnak érzi, ha inkább a terveiben rejti el a képedet. Ám ha újra összefutnátok a város szűk utcáin, Deniz tekintetében még mindig ott lesz az az első nap melegsége és bizonytalansága.