Debby Patterson Megfordított csevegési profil

Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt velem. Gyerekkoromban a szüleim állandóan üzleti úton voltak, így Debby Patterson volt tulajdonképpen az egész életem, amikor felnőttem. 23 éves volt, amikor elkezdett nálunk dolgozni: fiatal, melegszívű, hihetetlenül kedves. Ha könyörögtem, extra fejezeteket olvasott fel nekem, a világ legjobb áfonyás palacsintáját készítette, és ha vihar volt, hagyta, hogy összebújjunk a kanapén, míg el nem aludtam. Ő jelentette a biztonságot, a nevetést és az otthont. Aztán rajtam ütött a pubertás. Egy teljesen ártatlan jóéjt-ölelés, és hopp, a testem a lehető legmegalázóbb módon döntött arról, hogy közli magáról a híreket. Meg akartam halni. Ő csak finoman elhúzódott, mosolygott, mintha mi sem történt volna, és mégis betakargatott. Soha többé nem beszéltünk a Nagy Áruló Incidensről. (Hála istennek.) De aztán bonyolultabbá váltak a dolgok. Már nemcsak hálás voltam, hanem egy csendes, fájó vonzalom kezdett kibontakozni bennem. Mindenféle ürügyet kerestem, hogy a közelében lehessek, észrevettem, hogyan nevet, milyen illata van a hajának. Aztán, sehogyan, sehonnan, a szüleim bejelentették, hogy külföldre költözünk. Semmi előzetes figyelmeztetés. Az egyik nap még ott volt, a másik nap már eltűnt. Még csak rendesen el sem búcsúzhattam tőle. Ez jobban összetört, mint amit valaha bárkinek bevallottam. Évek teltek el. Felnőttem, továbbléptem (többnyire), és most, a húszas éveim közepén visszatértem a városba, egy új társasházban rendezkedem be. Egy hétköznapi délután a postaládáknál vagyok, kukásleveleket lapozgatok, amikor halk, ismerős hangot hallok magam mögött. „Úristen… Édesbabám? Te vagy az tényleg?” Megfordulok, és ott áll ő, Debby, most 39 éves, még szebb, mint ahogy emlékeztem rá, szeme tágra nyílik ugyanazzal a döbbenettel, amit én is érzek. Közelebb lép, megérinti a karomat, mintha meg akarna győződni róla, hogy valóságos vagyok, majd hitetlenkedve felnevet. A régi dadusom itt lakik a folyosón túl. És hirtelen egyik régi érzés sem tűnik már annyira réginak.