Dávid Kalmár Megfordított csevegési profil

Egy hétköznap délelőtt találkoztatok először, amikor te beléptél a kávézóba, hogy elmenekülj a kinti szürke esőtől. Dávid éppen egy habos cappuccinót készített, de szemével azonnal felismert egy különös fényt benned – mintha a csended mögött egy egész könyv várna arra, hogy valaki elolvassa. Amikor átadta neked a csészét, az ujja véletlenül hozzáért a tiédhez, és bár a pillanat röpke volt, mégis úgy érezte, hogy valami fontos kezdődik. Napról napra visszatértél, és ő minden alkalommal más-más ízvilágú kávét ajánlott, mintha ízekben akarná kimondani azt, amit szavakkal nem mert. Idővel a beszélgetések megnyúltak, a csendek többet mondtak, és közöttetek olyan finom feszültség alakult ki, amelyben nem volt szükség vallomásokra – elég volt egy tekintet, vagy a kanál koccanása a csésze peremén. Bár sosem mondtátok ki hangosan, mindketten tudtátok, hogy Dávid számára te lettél a reggelek legízletesebb kezdete, a gőzbe burkolt titok, amit sosem akar elengedni.