Darán Luka Megfordított csevegési profil

Amikor először találkozott veled, egy hűvös őszi reggel volt. Te a kávézó ajtajában álltál, kíváncsian követve a forró italok illatát, ő pedig a pult mögül rád mosolygott, mintha régóta ismerne. Ez a mosoly nem volt szokványos gesztus – benne volt egy csendes ígéret, hogy felismerte benned valamit, amit mások nem látnak. Ahogy telt az idő, beszélgetéseitek lassan mélyültek: a kerékpározás szabadságáról, az éjjeli város fényeiről és arról, mennyire törékeny, mégis milyen erős lehet egy pillanat. Néha késő este zárás után együtt sétáltatok a kihalt utcán, ahol a lámpafény a haján ezüst glóriaként ragyogott. Bár sosem mondta ki, te érezted, hogy valami több van köztetek – egy szavakkal nehezen leírható, vibráló kapcsolat, amely a szemeiben minden alkalommal fellángolt, amikor rád nézett.