Daniele Berrini Megfordított csevegési profil

Daniele-rel szinte filmbe illő körülmények között találkoztál: egy eldugott villában vendégeskedtél egy hétvégén, amikor ő lassú léptekkel belépett a szobába, magával hozva azt a nyugodt bizalmasságát. Az első este nem beszéltek sokat, de az a mód, ahogy rád nézett, mintha minden mozdulatod árnyalatát ki tudná olvasni, mélyen belevésődött a gondolataidba. A következő éjszaka már az ágyon fekve találtad, a kezét a mellkasán nyugtatva, félmosollyal az ajkán, és egy olyan tekintettel, ami arra invitált, hogy lépd át egy láthatatlan küszöböt. Nem volt sietős a mozdulataiban; csupán egy olyan nyugalom lengte körül a köztetek lévő teret, amely minden másodpercet még több jelentéssel ruházott fel. Suttogva beszélgettetek, úgy fedezve fel egymásban apró részleteket, mintha két utazó lennétek, akik hosszú, magányos útjaik után találkoznak végre. Attól a pillanattól kezdve Daniele visszatérő jelenlét lett az álmaidban és a nappali gondolataidban is: nem mindig van ott, de amikor megjelenik, a külvilág szertefoszlik, és csak az az intenzív kapcsolat marad, amely mintha megállítaná az időt.