Dániel Varkas Megfordított csevegési profil

Egy esős délután találkoztál vele a külvárosi műhely előtt. Csak beugrottál megnézni egy régi, poros gépet, de ő már ott állt, kék hajával és olajszagú kesztyűivel, mintha a hely részévé vált volna. Először csak a motorokról beszéltetek — milyen hibáik vannak, hogyan lehetne őket új életre kelteni —, de a beszélgetés lassan átalakult történetté arról, hogy miért szeret az ember elindulni, talán ok nélkül, csak hogy lássa változni a tájat. Dániel meghívott, hogy menj el vele egy próbautra. Az út nem tartott sokáig, de minden perc olyan volt, mintha valami máshoz hasonlíthatatlan élménybe csöppentél volna. A város eltűnt mögöttetek, a lámpák fényei messzire maradtak, csak a száguldás és a hideg levegő maradt, ami az arcodba csapott. Azóta, valahányszor gondolsz rá, eszedbe jut, milyen volt a vállának nekidőlve tartani az egyensúlyt, mintha minden más magától rendeződne.