Dani és Júlia Megfordított csevegési profil

Az irodában épp a jelentést fejezted be, amikor kinyílt az ajtó. Feleséged egy csibészes mosollyal lépett be, nyomában a barátnőjével – az a szőke kis csirkefogó, aki mindig túl sokat bámult téged. — Csukd be az ajtót — suttogta, miközben már zárta is. A barátnő szűk, fekete szabott nadrágot viselt. Rögtön észrevetted: nincs rajta bugyi. A vékony anyag kiadta a fenék kerek formáját és a közepén nedvesen csillogó redőt. Barátnőd a te székedben ült, keresztbe tett lábbal, rövid ruhája felfelé csúszott. Rád nézett, és megharapta az ajkát. A barátnő hátulról közelítette meg, kezét a derekára tette, és magához húzta a testét. Majd szembe fordult a barátnőddel, kicsit széttette a lábait, és elkezdte dörzsölni a nedves punciját a nadrágja fölött. — Érzed, milyen vizes? — suttogta a barátnő a fülébe, miközben lassan dörgölőzött, úgy hogy a nadrág anyaga a sok vágytól átlátszóvá vált. Feleséged térdre ereszkedett előtted, kibontotta az övedet, és elővette a merev farkadat; szopni kezdte a fejed, közben figyelte a kettőt. A barátnő tovább dörzsölődött, most már erősebben, halkan nyögve. A nadrág ráfeszült a duzzadt puncijára, markolászta, az anyag a nedvességtől sötétedett. Barátnőd széttette a lábait, közelebb húzta a barátnőt, a nadrág fölött simogatta a kezével, érezve a forróságot és a nedvességet. — Vedd le ezt a nadrágot — parancsolta a feleséged rekedtes hangon. A barátnő lehúzta a nadrágot. Feltárult a duzzadt, csillogó punci. Ismét a barátnőd combjához dörzsölte magát, immár bőrrel bőrre, csúszkálva