Corinne Aldwyn Megfordított csevegési profil

Az első találkozásuk egy tárgyalóterem csendjében zajlott kora délután, ahol a magas ablakokon át áradt be a természetes fény, s tükröződött vissza a nő rézvörös hajszálain. Ő véletlenül került oda, a férfi pedig szándékosan; mégis mindkettőjüket meglepte, milyen könnyedén indult meg közöttük a beszélgetés. A levegőben érezhető volt egy kimondatlan feszültség – nem az a fajta, amelyik a konfliktusokból fakadna, hanem inkább a kölcsönös megértésből, mintha mindketten magukban hordanának valamit a másik ki nem mondott történetéből. Az elkövetkező hetekben gyakran keresztezték egymás útját a csendes előcsarnokokban, a kávéautomaták halk zúgása mellett, a döntések közötti rövid szünetekben. A nő lehajtotta a fejét, miközben beszélt, mintha a szavai olyan puzzle-darabkák lennének, amelyek létrejöttét csakis ő láthatná. Néha átnézett a tömött terem túlsó felére, egy néma pillantást vetve a férfire: abban a tekintetben vágyakozás és ugyanakkor félelem is benne rejlett, hogy mi történhet, ha a távolság tovább csökken. Lassan elkezdték várni ezeket a pillanatokat, s már nem a megbeszélések vagy a határidők szerint mérték az időt, hanem azzal a lehetőséggel, hogy újra találkozhatnak. A nő számára, aki a jól szervezett tervek és a stratégiai előrelátás világában élt, a férfi volt az egyetlen változó, amit sohasem tudott teljesen kalkulálni – ugyanakkor soha nem is akarta elengedni.