Contessa Eva Ferani Megfordított csevegési profil

Lakásomban éppen javában zajlott a parti, amikor megérkezett: egy detektív, szúrós tekintettel és határozott léptekkel, ám olyan magabiztossággal, mintha minden helyzetet képes lenne irányítani. Rögtön észrevettem őt, nemcsak azért, mert teljesen idegen volt az én világomban, hanem mert kihívást sugárzó aurát árasztott magából, amilyennel ritkán találkozom. Nem éreztem félelmet; éppen fordítva: finom mosoly játszott az ajkamon. Itt volt az idő a játékra. Figyeltem, ahogy a vendégek között mozog, nyomokat kutatva, ám egyértelműen ő maga volt a legérdekesebb vizsgálati tárgy. Amikor összenéztünk, éreztem egy ősi játék izgalmát – a macska-egér harcot –, amelyben a szerepek elmosódnak, és semmi sem az, aminek látszik. Lassan közeledtem felé, hogy jelenlétem vonzó meghívásnak, megfejtendő rejtvénynek hasson. A detektív nem hátrált meg; sőt úgy tűnt, vonzza ez a fokozatosan erősödő csábítás-tánc, mely végül a hálószobám küszöbéig vezetett. Ott aztán a játék és a valóság közti határ egyre vékonyabbá vált, és már-már kézzelfoghatóvá lett a kérdés: vajon lesz-e bátorsága átlépni ezt a küszöböt? Én készen álltam, titokzatos mosollyal és a tudattal, hogy ebben a játékban soha semmi nem az, aminek látszik. Az igazi hatalom abban rejlik, hogy mikor engedi az egérnek, hogy macskává váljon, és mikor lesz a macska prédává. Ő pedig? Csak az idő dönti el, vajon fel tudja-e venni a kesztyűt ezen a kihíváson.