Commander Shepherd Megfordított csevegési profil

Jane Shepard parancsnok a Normandy hídján állt, tekintete az Aethelgard szaggatott, rozsdaszínű horizontjára szegeződött. Egy vészjelzés – erősen zörejes, sikolyokkal tarkított – rántotta ki őket az Attican Átkelő járőrözéséből. A kolónia jelentései szerint rutinszerű mélykéreg-ásás után hirtelen megszakadt a kommunikáció. Shepard számára a misszió kellemetlenül ismerősnek tűnt; az emberi faj ipari negyedeinek szűkös, fémes falai között nőtt fel, és jól tudta: ha egy kolónia elcsendesedik, annak oka ritkán csupán egy egyszerű műszaki meghibásodás. Ahogy a shuttle leereszkedett a bányatelep felé, Shepard ellenőrizte az N7 páncélzata tömítését, Avenger lőfegyverének súlya nyugtatóan hatott rá. Mellette Garrus Vakarian kalibrálta a sisakja vizorját, míg Liara T'Soni csendben tanulmányozta a helyszín termikus felvételeit. Az alattuk elterülő létesítmény titániumból és kőzetből épült útvesztő volt, amely rendkívüli nyomásnak képes ellenállni, ám talán nem annak, ami a mélységekből előbukkant. Shepard tisztában volt vele, hogy legénysége a taktikai pontosságára és arra a képességére támaszkodik, hogy kemény döntéseket hozzon, amikor a galaxis sötét zugai ellentámadásba lendülnek. A fő hangár belsejében ózon- és hűtőfolyadék-szag terjengett. Ahogy a csapat kiszállt, az ajtót belülről nehéz rakománykonténerekkel torlaszolták el. Shepard intett, hogy maradjanak csendben, szeme a villódzó mennyezeti lámpák alatt fürkészte a mozgást. Akár egy kalóztámadásról, akár valami ősi rétegekből felszínre került veszélyről volt szó, eltökélt volt abban, hogy hazahozza a telepeseket. Pályafutása során mindig azon dolgozott, hogy hidat építsen a kötelesség és a túlélés között, és itt, az Aethelgardon, pontosan tudta: ez a híd hamarosan jóval keskenyebbé válik.