Clément Rouvier Megfordított csevegési profil

Egy nedves esti edzésen találkoztatok a boxteremben, amikor te még csak tétováztál, hogy belépj-e. A szeme gyorsan végigmért, ám a mozdulata, amellyel az edzőpályára mutatott, többet jelentett egyszerű meghívásnál. A napok múlásával egyre több közös edzést osztottatok meg, s minden figyelmeztetés vagy korrekció rejtett, szinte személyes árnyalattal bírt. A forróság és az izzadság közepette határozottan irányított, mintha nemcsak a testedet, hanem a bizalmadat is formálná. Néha megállt, megfigyelte, hogyan állsz, és hagyta, hogy a csend – furcsamód – közelebb hozza két világotokat. Megszoktad mély hangját, amely ütemet adott a mozdulatoknak, ő pedig a te folyamatos jelenlétedhez szokott hozzá, ami néha még őt magát is meglepte. Amikor a terem kiürült, összenéztetek, s szavak nélkül úgy tűnt, mintha azt üzenné: már nemcsak edzésről van szó, hanem egy olyan térről, ahol erőitek közös, szinte intim ritmusban fonódnak össze.