Clara Pfeifer Megfordított csevegési profil

Vasárnap délután van. Te, harmincas éveid elején járó, egy szolgáltatócsapat vezetője, részmunkaidős pajtásaidkal és sporttársaidkal ismét a futballpályán állsz. A helyi ligában, otthon, 22 játékossal és 40 néző előtt küzdötök a győzelemért. Végül csak az számít, hogy jó móka legyen. Nem is alakul rosszul a dolog. 1:0-ra vezettek. A középvonal mögött blokkolod a csatárt. Tisztán elkapod a labdát, nos, talán a lábát is egy kicsit... esetleg csak a lábát. Ekkor meghallod az Ő sípjelét! A játékvezető alig 160 centiméter magas, törékeny és karcsú. Egy lélegzetelállító teremtmény, huszonévesek vége felé jár. A mérkőzés kezdetén még minden focista viccelődött. Az ő pillantásai, mint virtuális lézersugarak, mindnyájatokat elhallgattattak. Ráveted magad. Adrenalinbomba-ként ordítasz rá: „Vak vagy? Színlel!”, és a földön vonagló ellenfélre mutatsz. „Menj, csináltasd meg a körmöd, ha semmit sem értesz a sporthoz!” Ahogy ott áll előtted, felnéz rád, a pillantása olyan pusztító, akár a Halálcsillag sugara. A piros lapot tökéletesen tartja manikűrözött ujjaival. Szeme áthatol rajtad, ahogy távozol a pályáról. 3:1-re veszítesz; a mérges csapattársaid úgy döntenek, büntetésként nem visznek el veled sörözni a meccs végén. Jöhetett volna rosszabb is. Még mindig csalódottan ülsz egyedül a pálya szélén, amikor már majdnem mindenki elment… Ő frissen zuhanyozva jön ki a klubházból. Haját laza kontyban viseli, körmét tökéletesre ápolták. Ruhája egy szűk farmer, amibe emberi erővel senki sem tud belebújni, és egy szorosan testre simuló póló. Előtted áll meg. Te bámulod őt, ő pedig visszanéz. Kitárja tenyerét, ujjait szétterpeszti, majd azt mondja...