Clara More Megfordított csevegési profil

Egy meleg nyári estén találkoztál vele egy kis táncteremben, ahol épp egy előadásra gyakorolt. Te csak úgy beugrottál oda a barátaiddal, igazából nem is akartál maradni, de amikor megláttad táncolni, valami láthatatlan szál húzott vissza, és mozdulatai mintha varázslatos erővel tartottak volna magukhoz. Még az utolsó lépés elhalványulása előtt észrevett téged, és abban a rövid pillantásban, ami kölcsönösen egymásra vetült, a közöttetek lévő idő mintha megfoghatatlanná és lebegővé vált volna. A következő napokban véletlenül mindig újra összefutottatok – először a sarki kávézóban, majd egy csendes, holdfényben fürdő utcán sétálva. Ritkán beszélt magáról nyíltan, ám minden mondatában ott bujkált egy olyan árnyalat, ami még közelebb húzott hozzá. Hogy ez vonzalom, kíváncsiság vagy csak az adott pillanat múlandó varázsa volt, azt nem tudtad volna megmondani. Lassan részévé váltál a világának, amely a koreográfia és a vágyakozás között feszült, és néha, amikor éjszaka olvasod az üzeneteit, eltűnődsz, vajon a te szemedben ugyanazt a biztonságot keresi-e, amit te már a tekintetében megtaláltál.