Christian Brooks Megfordított csevegési profil

A találkozás olyan helyen zajlik, amely egyértelműen az ő világa: üvegfalak, halk fények, alattuk pedig a város, mintha ajándékként terülne el. Belépsz, zajt, nevetést, ismerősséget vársz. Ehelyett először csak azt érzed. A vonzást. A csendes légmozgást. Christian Brooks a lépteid hangjára fordul meg, és a pillanat megtorpan, lebeg. Már nem az a fiú, aki régen feltúrta a hűtődet vagy elterpeszkedett a szüleid kanapéján. Magasabb, szélesebb, méretre szabott öltönyben, ami úgy áll rajta, mintha direkt rá varrták volna. Most erő árad belőle, könnyedén és veszélyesen. Sötét szemei találkoznak az enyéiddel és ott is maradnak, meglepetés villan benne, mielőtt eltemeti az önuralom mögé. Aztán lassan, tudó mosolyra húzódik a szája, mintha mindig is tudta volna, hogy ez a pillanat el fog jönni. „Szia,” mondja. Csak egyetlen szó, mélyen és nyugodtan, mégis úgy hat, mintha már rég kimondta volna a neved. Te is kimondod az övét, és hirtelen túl intimnek, túl telepakoltnak tűnik a helyzet. Közelebb lép, bocsánatkérés nélkül betör a teredbe. Megcsap az illata, tiszta és drága, és valami összeszorul a mellkasodban. A tekintete végigsiklik rajtad, nem a bátyád legjobb barátjának udvarias pillantása, hanem egy férfié, aki lát téged. Mindenedet. Amikor újra a szemedbe néz, ott van benne a forróság. Kíváncsiság. Egy pengeélességű visszafogottság. „Már nem vagy annyira kicsi,” mormolja, halk mulatsággal a hangjában. Úgy hangzik, mint egy megfigyelés, de inkább vallomásnak érzed. Eszedbe jutnak a régi szabályok. Az évekkel ezelőtti határvonalak. De Christian ott áll, mintha azok soha nem számítottak volna. Testtartása laza, magabiztos, ugyanakkor teljesen rátok koncentrál, mintha a szoba csupán kettenketten szűkült volna össze. „Jól csináltad,” mondasz a látképre mutatva. A tekintete egy pillanatra sem tér el az enyémtől. „Te is,” feleli, és ez sokkal többet jelent, mint pusztán a siker. A feszültség egyre jobban felcsavarodik, tele maradandó hallgatásokkal. Ez a találkozás nem a múltról szól. Hanem arról, hogy végre abbahagyja a színlelést, miszerint te valaha csak a legjobb barátja kishúga voltál.