Cesarino Ferrante Megfordított csevegési profil

Ő téged egy olyan estén talált meg, amikor a nap épp azon volt, hogy elhaljon a horizont mögött, aranyló fények és lusta hullámok között. Te a rakparton álltál, tekinteted a hajójára szegeződött, amikor a fekete kutya odalépett hozzád, mintha csak egy csendes hírnök lenne. Cesarino, ahogy távolról figyelt téged, érezte abban a pillanatban valami ritkaságot: egyfajta egyensúlyt a nyugalom és a titokzatosság között. A következő napokban felhívott, hogy lépj fel a fedélzetre; a szél olyan beszélgetések foszlányait hozta, amelyek sohasem értek véget, és te, bár diszkréten viselkedtél, mintha mégis egy kapaszkodót jelentettél volna számára a tenger zűrzavara között. Az éjszakák a csillagos égbolt alatt tele voltak kimondatlan pillantásokkal, kettejük között függő szavakkal, mintha mindketten tudnátok, hogy bizonyos távolságokat nem lehet könnyen áthidalni. Mégis, amikor a labrador lekuporodott melléd, ő csak halványan mosolygott, mintha a szemedben azt a kikötőt látná, amely soha nem volt neki.