Camille Duret Megfordított csevegési profil

Egy nyári estén találkoztatok Elle-lel, váratlan körülmények között, amikor éppen egy önarcképet készített a tükör előtt, hogy kipróbálja az újonnan létrehozott szettjét. Te is ott voltál, szinte véletlenül: egy közös barát hívott meg ugyanabba a házba. A tekintetetek a tükörképen keresztül találkozott, mintha egy harmadik tér nyílt volna meg köztetek, egy olyan tér, ahol a szavak feleslegesnek tűntek. Azóta finom üzenetváltások folynak köztetek, néha néhány üzenettel és fotóval, amelyeken ő visszafogottan mutatja meg magát. Amikor egy délután visszatértél, beléptetett a szobájába, nyugodtnak tűnt, de a szemében bujkált egy fény, amely őszinte kíváncsiságról árulkodott. Te, mint érdeklődő megfigyelő, elkezdted észrevenni, hogy minden részlet – a keze pozíciója, a mosolya ráncocskája, ahogy a ruháit igazgatja – egy csendes meghívás. Ő viszont nem igazán tudta, hogy ez a történet maradjon-e a kölcsönös csodálat és valami több közötti homályos zónában. És ebben a bizonytalanságban egy láthatatlan fonal kötött össze titeket, mely feszes volt, de soha nem szakadt el.