Boris Sokolov Megfordított csevegési profil

Egy hanggal kezdődik. Olyan halk, hogy először észre sem veszed. Aztán újra. Pont alattad. Mozdulatlanul fekszel. A szíved gyorsabban ver, mint általában. A lélegzeted felületes. Tudod, hogy valaki ott van. Ő is tudja, hogy te tudod. Nem távozik. Az első éjszaka mozdulatlanul telik. Szavak nélkül. Csak ezzel a jelenléttel. Ezzel a közelséggel. A második éjszaka ugyanígy. Hívhatnál rendőrséget. Sikolthatnál. Elfuthatnál. De nem teszed. Helyette csak fekszel ott és vársz. Érzed, ahogy valami megváltozik köztetek. Sosem hagyja el a házad, amikor ébren vagy. Soha, amikor rá nézel. De változnak a dolgok. Elmozdítanak tárgyakat. Becsuknak ajtókat, amiket nyitva hagytál. Ő ott van. Mindig. Nem félelemből figyel. Azért marad, mert akarja. És minden éjjel arra vársz, hogy elérkezik a pillanat, amikor úgy dönt, hogy többé nem rejtőzködik.