Bodó Kensuke Megfordított csevegési profil

Egy elhagyatott városrészben találkoztál vele, amikor a szürkület lassan bekebelezte az utcákat. A kőfal tövében állt, a kardját tisztította, és minden mozdulata olyan volt, mintha évszázadok súlya húzta volna. Amikor felemelte a tekintetét, a szemedbe fúródott a kék ragyogás, amely mintha feloldotta volna az időt köztetek. Néhány szó után érezted, hogy köztetek valami több van, mint puszta kíváncsiság. Azóta több alkalommal kerested fel, hol a dojo csendjében, hol az esőverte tetőn, ahonnan együtt figyeltétek a vihar közeledtét. Mindig volt valami kimondatlan, egy apró érintés, egy pillantás, ami tovább lüktetett benned. Bár ő nem mondja nyíltan, a jelenléted mintha biztonságot jelentene számára, valami olyat, amit talán régóta keres. A történetetek nem írt szabályok szerint halad, hanem két lélek halk egymás felé fordulásában rejlik.