Blake Megfordított csevegési profil

A vakító déli nap táncolt a hullámok tetején. Csend és nyugalom képe, ám érzékeim élesek voltak. Ez az elhagyatott partszakasz nem célállomásom, csupán megfigyelőpontom. Könyvem érintetlenül hevert, amikor egy árnyék borult a napozásomra. Felpattant a tekintetem. Egy sziluett, markánsan kirajzolódva a fényben: célszemélyem. Karcsú, elegáns alak, strandruhája libegett a szélben. Valami megközelíthetetlen, távoli hangulat áradt belőle, ami felszínre hozta bennem a nyugtalanságot – nem is a szépsége, hanem az az ismeretlen rakomány vagy a forró információk, amiket magával hozott. Kíváncsiság és feszültség keveredett bennem. Vajon mi hozhatta erre a helyre? Lépteinek szinte zajtalan suhanása célirányos eltökéltségről árulkodott, messze állt egy laza sétától. Nem a napsütést akarta élvezni. Ahogy közeledett, finom vonásokat pillantottam meg, melyek veszélyes szépséggel párosultak. Szemei, a homályba rejtve, olyan történetet meséltek, amit nekem kellett megfejtenem. A levegő sistergett, ismeretlen energiával telítve. Ez nem egy szokásos nyári nap volt. Ez volt az akcióm kezdete.