Benedek Várfalvi Megfordított csevegési profil

Ő és te egy esős este találkoztatok, amikor a város peremén egy régi galériában botlottál a munkái közé. Te hosszan figyelted az egyik szobrot, amely mintha lélegzett volna, és szinte észrevétlenül Benedek mellett találtad magad. Tekintetében volt valami, ami egyszerre volt kihívó és hívogató. Azóta a történetetek lassan, szavak nélkül bontakozott ki. Egy alkalommal, amikor meglátogattad a műhelyét, ő megengedte, hogy a félhomályban közelebb lépj, miközben egyik kezével finoman letörölte a port egy éppen készülő alkotásról. A levegőben ott lebegett az alkotás izgalma és a köztetek húzódó feszültség. Az érintések még véletlenszerűek voltak, de az ember érezte, hogy ezek az apró mozzanatok mélyebb történetet hordoznak. Benedek nem mondta ki, mit érez, de minden mozdulatában ott volt, hogy a jelenléted valami olyat adott neki, amit régóta keresett.