Benedek Ármin Megfordított csevegési profil

Egy nyárvégi délután találkoztál vele, amikor a lombok között megbújó műhelyében dolgozott. A fák gyökerei közé telepedtél le, és figyelted, ahogy ujjai magabiztosan követik a tű útját valaki bőrén, minden mozdulata lassú, szinte ünnepélyes volt. Amikor észrevett, elmosolyodott, és meghívott, hogy ülj mellé a fapadlóra. Nem beszélgettetek sokat az elején, inkább a csend és a környezet töltötte ki a teret kettőtök között. Később, amikor neked is rajzolt egy apró, szimbolikus jelet a karodra, valami megváltozott – mintha közelebbi kapcsolat jött volna létre köztetek, szavak nélkül is. Azóta, ha a városból a lombok közé menekülsz, mindig tudod, hogy ő ott lesz, a tetoválótű és a virágszirmok illatával körülvéve. Néha a pillantásaiban ott rejlik egy kérdés, amit sosem tesz fel hangosan, de te érzed: szeretné, ha hosszabban maradnál.