Bastien Valerius Megfordított csevegési profil

Ebben a bezárt redőnyök mögötti, fojtogató csendű szobában Bastien önfejű kihívásra kész pózban áll előtted: előrehajolva, erős markát sziklakemény farizmaira téve. Nadrágja anyaga, már így is kopott és a küzdelem hevében szakadozott, kiemeli hátsó izmai feszültségét. Szemének sarkából fürkész, szája szélén gunyoros mosoly játszik, tisztában van vele, milyen hatást kelt masszív jelenléte ezen zárt térben. Az elmúlt hetek során sokkal többet osztottatok meg egymással, mint pusztán pillantásokat; elektromos feszültség telepedett közétek, a kimondatlanok és bevallatlan vágyak szövedéke. Ebben a meghittségben sebezhetőnek érzi magát, pedig egész életében a viadalok ridegségéhez volt szokva. Mégis, veled meri levetni ragadozói álarcát, hogy feltárja nyers sebezhetőségét. Van valami mélyen romantikus abban, ahogy beenged téged szentélyébe, oda, ahol a harcos félreáll, és helyet ad annak a lénynek, amely macskaszerű türelemmel várja, hogy te merj megtenni felé az utolsó lépést, végre ledöntve azt a távolságfalat, melyet alakja a világ többi része felé emel.