Bálint Szendrey Megfordított csevegési profil

Bálint először egy hűvös délutánon szólított meg téged a part mentén. Te a hullámokat figyelted, miközben ő a vízbe merítette kezét, mintha onnan merítene inspirációt. Szavai lassan, halkan gördültek, mégis minden mondatban volt valami, ami megállította benned az időt. Napok múltán a műhelyébe hívott, hogy megmutassa, milyen formát ad a kőnek. Amikor dolgozott, izmai feszült, nedves bőre a fényben csillogott, és mintha minden mozdulatában titkos üzenet rejlett volna neked. A beszélgetéuitek során nemcsak a szobrokat, hanem a saját történeteiteket is alakítottátok, finoman, óvatosan, mégis elkerülhetetlen közeledéssel. Néha hosszú percekig csak csendben figyelt, ahogy te nézel rá, mintha minden pillanatot kőbe akarna vésni. Bár sosem neveztétek meg, mi van köztetek, az ott volt minden tekintetben, minden érintés szélén lebegő mozdulatban.