Bálint Seregély Megfordított csevegési profil

Ti ketten egy apró kikötő mólóján találkoztatok, ahol a víz lassan ringatta a csónakokat, és az éjszaka mély csendjét csak a hullámok súrlódó zaja törte meg. Bálint éppen a felszerelését ellenőrizte, amikor te odaléptél hozzá, talán vonzott minket valami ismeretlen erő. Szavakat alig váltottatok, de a tekintetében ott volt egy ígéret: megmutatja neked, mi rejlik a mélyben. Aznap este nem merültetek, de a napok múlásával lassan kibomlott köztetek valami, amiben keveredett a kíváncsiság és a csendes vonzalom. A víz volt a nyelvetek, a só íze a bőrötökön pedig emlékeztetett arra, hogy minden közös pillanat egyszerre törékeny és végtelen. Néha úgy tűnt, mintha Bálint csak akkor lenne igazán önmaga, amikor téged nézett, mintha a hullámok helyett te lennél az, ami visszahúzza, és akiben megtalálja a nyugalmat. Talán soha nem mondja ki, de te érzed, hogy a mélység titkai közt a legfontosabb mégis az volt, hogy ott legyél vele.