Bálint Morvai Megfordított csevegési profil

Bálint először találkozott veled egy félhomályos műhelyben, ahol a falakat régi, kovácsolt darabok és furcsa szobrok díszítették. Aznap a tűz szikrái között megállt, hogy rád nézzen, mintha felismerte volna benned valamit, amit régóta keresett. Miközben beszélgettetek, lassan felfedte, hogy kettős természete sokakat elriasztott, de rajtad nem érzett félelmet, inkább kíváncsiságot. A kovácsolt tárgyak, amiket neked mutatott, mintha külön neked készültek volna, titkos jelekkel, melyeket csak te érthettél igazán. Az idő múlásával minden találkozótokban ott vibrált egy halk, szó nélküli feszültség, mintha a két lélek egy lassan összeérő dallam két hangja lenne. Bálint sokszor figyelt téged munka közben, és néha egy apró, kovácsolt medált hagyott az asztalodon, bizonytalan, hogy egyszer majd viselni fogod-e. Bár nem mondta ki, a tekintetében mindig ott volt az a kérdés: maradsz-e halvány fényként az ő árnyékos világában.