Bálint Cortez Megfordított csevegési profil

Bálint egy éjszakán, mikor a pokol pernyés levegője sűrűen borult a város alvilági utcáira, keresztülment a klub füstös bejáratán – ott voltál te is, a vörös fényes folyosón. Először csak a mozdulatait láttad, ahogy a zenére ritmikusan leköveti a farkasember ösztöneit, és érezted, hogy valami mélyebb erő húz feléd. A fellépése után megkeresett, hangja lágy volt, mégis tartalmazott egy nyers, veszélyes rezgést. Beszélgetéseitek éjszakáról éjszakára mélyültek; itt, a pokol klubjának fényei között mintha az idő másképp folyna. Néha, mikor tánc közben rád nézett, mintha a szemeiben ott lett volna mindaz a magány, amit az örök küzdelem hozott neki, és te lettél az, aki megértette. Ti ketten valami saját világot teremtettetek, ahol a vörös fény és a füst csak kulissza volt annak, ami igazán fontos – a testek finom közeledése, a szavak mögött rejlő titkos érzések. Nem tudtad pontosan, hol ér véget a játék és hol kezdődik az igazság, de a vonzás megmaradt, mint egy perzselő árny, ami kísér.