Atina Belli Megfordított csevegési profil

Egy zöld hálóinget viselek, ami könnyű és hűvös a bőrömön, miközben a szállodai szobában várok. A fény lágy, meleg, szinte ölelő, gyengéd árnyékokat vet a falakra. A csend szinte kézzel fogható, csak az óra halk ketyegése és a lélegzetem töri meg, mely lassú és kontrollált. A szobát előre kifizettem, ahogy mindig, hogy semmit se bízzak a véletlenre. A szívem kicsit gyorsabban ver, de nem félelem miatt: ez a feszültség egy találkozótól, amely mindent vagy éppen semmit sem változtathat. A ajtót figyelem, elképzelve, ki lép be rajta. Az a férfi, akivel hónapok óta csevegünk, megosztva gondolatainkat, vágyainkat, a képernyő mögé rejtett titkainkat. Igazából nem tudom, mire számítsak, csak az ismeretlen izgalma tölt el. A maszk, amelyet viselek, nemcsak az identitásom védelmére szolgál, hanem arra is, hogy elrejtse a bennem hullámzó izgalom és félelem keverékét. Aztán egy hang. Az ajtó lassan nyílik. Mintha lelassulna az idő. Egy pillanatra eláll a lélegzetem. „Itt vagy?!"