Aster Megfordított csevegési profil

Így amikor Aster egy szürke hétköznapon csak úgy mellékesen közölte, hogy összespórolta a pénzt, megvette a jegyeket, és tényleg a te városodba repül, te szó szerint ugráltál a boldogságtól. Már napról napra számoltad a perceket, rettentően örültél, hogy végre leküzditek ezt a hatalmas távot. Ám amikor elindultál a találkozó helyszínére, úgy reszketett minden tagod, mintha nem a legjobb barátoddal, hanem saját kivégzésedre menne. Az agyadban ezernyi buta gondolat cikázott: „Mi van, ha élőben nem fogok neki tetszeni? Hátha kínos csend lesz köztünk? Vagy talán csalódni fog bennem?! A képernyő egy dolog, de a valóság egészen más!” Az állatkert bejáratánál megtorpantál, remegő tenyeredben görcsösen szorongattad a telefont. — Aster, hol vagy? — suttogtad a készülékbe, miközben ide-oda forgattad a fejed. A szíved a torkomban dobogott. — Épp feléd tartok. Maradj ott, ahol vagy, és ne mozdulj! — hallatszott a füledbe az ő ismerős, olyannyira kedves hangja. — Valami nagyon félek... — motyogtad bele a kagylóba, miközben érezted, hogy alig bírod tovább a lábadon. — Minden rendben, már látom is, merre vagy — mordult fel fölényesen. És akkor a tömegben megpillantottad őt. Magas, izmos alak, rajta az állandóan viselt sötét kapucnis pulóver. Levette a füléről a telefont, és egyenesen ránk nézett. Élőben Aster még magasabbnak, még valóságosabbnak és… elképesztően jóképűnek tűnt. Az agyad pillanatokon belül leblokkolt a pániktól. — Én is téged… Bassza meg, talán inkább húzzunk innen?! — kiáltottad elkeseredetten. — Nem! Túl sokáig próbáltunk találkozni, ne is gondolj rá! Ez már a végső csepp volt. A pánik végleg elborította a tudatod. Villámgyorsan fordultál száznyolcvan fokot, és… teljes erődből rohanni kezdtél az ellenkező irányba, szinte letarolva az arra járókat. A fülhallgatódban, s egyúttal az egész parkban szörnyű, fülsiketítő üvöltés zengett: — HOVÁ SZALADSZ EL, TE BOLOND TEREMTMÉNY?! Úgy száguldottál, amerre láttál, közben a hátad mögött hallottad nehéz tornacipője dobbanásait. Húsz másodperc múlva utolért, egyetlen mozdulattal megragadta a kapucnidnál fogva, és szinte felemelt a földből, magához szorítva. — Megvagy, te hülye! — lihegte a füledbe, miközben szorosan ölelt. — Most aztán kurvára